�kk� m�gus �s egy m�s vil�g

Els� fejezet: Meg�rkez�s

-          T�k j� volt a mai koncert. M�riel jobb volt�l ma, mint valaha. – mondt�k bar�taim, ahogy haladtunk a s�t�t utc�n. M�r j�csk�n az �jszak�ban j�rtunk, egy j�l siker�lt koncert ut�n.

-          Ugyan csak a pia besz�l bel�letek. Nem voltam �pp a toppon a mel� �s a suli rendesen kik�sz�tett. – mondtam, ahogy megigaz�tottam git�romat a h�tamon.

-          H�t, ha nem j�rna annyit a sz�d nem kapt�l volna b�ntet� munk�t. – mondta Judy nevetve. �n meg csak morogtam magamban. Der�kig �r� v�r�s hajamat v�gre siker�lt �ssze fogni egy hajgumival, hogy ne l�gjon a szemembe.

-          Ha nem is leszel, valami er�s �kk�m�gus legal�bb felcsaphatsz zen�sznek. M�r az is valami. – mondta vigyorogva Sacha �n meg v�llba bokszoltam.

-          Nem illik ilyennel viccel�dni. – mondtam a bar�tomnak. T�nyleg nem szerettem, ha ezzel sz�rakozott, hisz nem voltam valami j� az �kk�m�gi�ban. Ami �nmag�ban is sz�gyen lenne, de �ll�t�lag a sz�leim a leger�sebbek k�z� tartoztak. M�g ha csak a nevel�sz�leim is voltak. Ahogy s�t�ltunk hirtelen let�rt a cip�m sarka, ami v�ratlanul �rt �s kiss� kiment a bok�m b�r nem volt v�szes. – A fen�be, dobhatom ki a francba ezt a cip�t. Pedig h�romsz�z dolcsiba ker�lt. –d�h�ngtem, ahogy levettem a t�sark�mat.

-          Ugyan cicus majd veszek neked m�sikat. Egy cip� miatt ne m�rgel�dj. – Mondta Sacha �s �t�lelt.

-          J�l van, de ez volt a kedvencem. – morogtam tov�bb, �s nagyot s�hajtottam. – Menjetek, el�re mindj�rt megyek �n is csak kidobom ezeket. – mondtam �s el�re mentek, �n meg a k�zeli kis sik�torig mentem, hogy a kuk�ba dobjam a cip�m maradv�nyait.

-          M�riel…. M�riel…. – Hallottam, hogy sz�longat valaki. R�gt�n egy �kk�vet helyeztem a keszty�mbe, ami fel f�nylett.

-          Ki van ott? Azonnal mutasd magad! – sz�l�tottam f�l az illet�t. Sejtettem, hogy n�h�ny ’’ j� akar�m’’ pr�b�l be ijeszteni, de nem hagytam magam soha. – Laden! Ragyog brili�ns Ametiszt! – ki�ltottam mikor elfogyott a t�relmem, �s tenyeremben megjelent egy vak�t�an f�nyl� g�mb. Bevil�g�tottam a sik�tort, de nem l�ttam semmit. – Huh… - f�jtam ki a bent tartott leveg�t �s elm�lt a f�ny. �pp megfordultam volna mikor a s�t�tb�l egy hatalmas v�r�s szemet pillantottam meg, �s valami hirtelen megragadott. – Sachaaaaa! – ki�ltottam, de elnyelt a s�t�ts�g �s m�r szinte leveg�t sem kaptam. Nem tudtam mi t�rt�nik k�r�l�ttem, csak az a szem lebegett el�ttem. �radt bel�le a gonoszs�g, �s pr�b�ltam el�zni azt a valamit, de az �kk�veim nem reag�ltak. Majd elvesztettem az eszm�letem �s nem tudtam mi t�rt�nik velem.

Nem tudtam meddig aludhattam, de egy foly�parton tal�ltam magamat. Nagy nehezen levettem a git�romat a h�tamra fordultam �s a f�k lombjain �tsz�r�d� f�nyt figyeltem. Sajgott minden tagom, de szerencs�re s�r�l�seim nem voltak. Azokat m�r j�l ismertem. Nem volt kedvem moccanni sem. �gy gondoltam ez csak egy rossz �lom. Hisz el�bb m�g egy sik�torban voltam, most meg egy erd�ben egy foly� partj�n egy t�k idegen helyen. Az akad�mi�n tanultakb�l tudtam, hogy nem lenne szabad egyhelyben maradnom hisz k�nnyen r�m tal�lhat az ellens�g, de fel akartam �bredni a r�m�lomb�l. Vegy�k sorra mi is t�rt�nt? Elj�tt�nk a koncertr�l, elt�rt a cip�m sarka, �n ki akartam dobni, de valaki a nevemen sz�l�tott majd az a szem mag�val ragadott. Gondoltam v�gig a dolgokat, ahogy a f�k lombjait figyeltem. A szem! Az hozott ide, az mindennek az oka. Teh�t ha megtal�lom, visszajuthatok. F�ztem tov�bb a gondolatmenetemet mikor hirtelen l�ptek zaja �t�tte meg a f�lemet. Lehunytam a szememet, mintha nem lenn�k magamn�l. De hirtelen valami puha dolog �rt az arcomhoz, amit�l meglep�dtem. Mikor kinyitottam szemeimet, egy l� �llt f�l�ttem, �s meglepetten b�multam r�. Se kant�r se nyereg nem volt rajta. Hirtelen felpattantam mikor m�g egyet l�ptett fel�m �s elkezdett orr�val l�kd�sni.

-          J�l van, na! Felkelek, csak hagyj b�k�n. – mondtam morgol�dva. Sose voltam igaz�n nagy �llat bar�t. Csak messzir�l szerettem n�zni a lovakat is. Vissza vettem h�tamra a git�rt �s a lovat figyeltem. – Most mit akarsz? – k�rdeztem a vak�t�an feh�r sz�r� j�sz�got, mikor mell�m �llt �s elkezdett a l�b�val dobogni. Folyton fej�vel l�kd�s�tt, �s let�rdelt. Egyre k�zelebb l�kd�s�tt a h�t�hoz mintha azt akarta volna, hogy fel�ljek r�. – Na, azt v�rhatod. �n azt�n nem �l�k fel egy l� h�t�ra sem. – mondtam dacosan mire a valagamba, cs�pett. – Elment az eszed te l�? – k�rdeztem t�le mikor hirtelen valami vis�t�sra eml�keztet� hangot hallottam, de ez f�jdalmasan has�tott a fejembe. A l� m�g akaratosabban l�kd�s�tt �s mikor megl�ttam az �t feketek�penyes lovas rettenetes d�moni lovaikon, azonnal felpattantam a l� h�t�ra. – Igazad van, pucoljunk innen. – mondtam �s megkapaszkodtam a s�r�ny�ben. Olyan volt mintha a l� tudta volna mit is akart, mert nem kellett semmit tennem. Sz�lsebesen sz�guldott �s mikor k�zelebb �rtek a lovasok m�g gyorsabb iramba kapcsolt, �s n�ha a f�k k�z�tt egy – egy �lesebb kanyart is bevett, hogy ler�zzuk �ket. N�ha majdnem lev�g�dtam r�la, de szerencs�mre az�rt nem voltam olyan �gyetlen lovas att�l, hogy nem szerettem �ket. Az egyik lovas k�zelebb �rt �s kardj�val suhintott fel�m. – Laden! – ki�ltottam mire nyakamban felizzott a v�r�s �kk� �s a jobb kezemben egy kard jelent meg. Azzal h�r�tani tudtam a t�mad�st, de olyan er�vel csapott le hogy bele sajdult a kezem is. T�nyleg s�rget� lett volna, hogy elt�nj�nk, mert l�h�tr�l nem tudtam bevetni a nagy erej� �kk�veimet. Valamennyire lemaradtak �ld�z�ink, de nem nyugodhattam meg, mert �jjak csatlakoztak hozz�juk. Rusny�bbn�l rusny�bb teremtm�nyek j�ttek ut�nam hatalmas hi�n�ra hasonl�t� j�sz�gokon �s majdnem olyan gyorsak voltak, mint a lovam. Nyilakkal l�ttek r�m �s hi�ba pr�b�ltam kiv�deni �ket, egy eltal�lta a jobb v�llamat, amit�l elejtettem a kardomat �s az semmiv� v�lt. Felki�ltottam a f�jdalomt�l, �s lezuhantam lovamr�l. A f�ld�n t�rdeltem �s v�llamat fogtam, k�r�l�ttem meg ott k�r�ztek ellenfeleim �s a fekete lovasok is utol�rtek. – Puszt�ts el mindent f�nyeddel Berill. – mondtam halkan �s kezemben felf�nylett egy halv�nylila, krist�ly. Hatalmas er�teret k�pzett k�r�l�ttem �s a l� k�r�l a krist�ly, amihez ha hozz� �rtek er�s f�jdalmat �reztek ellenfeleim. – Pusztuljatok! – Ki�ltottam mire az er�t�r nagy sebess�ggel t�gulni kezdett �s majdnem mind elpusztul. Aki nem �pp, hogy menteni tudta az irh�j�t. A k� f�nye �jra kihunyt �s az er�t�r elt�nt. A keszty�m�n l�v� ametiszt �jra felf�nylett, ami pr�b�lt meggy�gy�tani, �s ez azt jelentette sz�momra, hogy a nyilat megm�rgezt�k �s a m�reg gyorsan terjed a testemben. �jdons�lt bar�tocsk�m �s megment�m �jra oda j�tt hozz�m �s lefek�dt mell�m hogy k�nnyebben feltudjak, r� sz�llni. Fel�ltem �s a l� nyak�ra d�ltem. Az megindult velem valamerre, de egyre hom�lyosabban l�ttam. Balk�zzel pr�b�ltam kapaszkodni a s�r�ny�be, de nehezemre esett m�g a leveg�v�tel is, nem hogy b�rmi f�le mozg�s. Nem tudom meddig mehett�nk, de hirtelen hangokat hallottam. El�sz�r csak f�mes hangokat, mintha valakik fegyvert ragadtak volna, majd egy meglepett hang. Kesely�st�k? Tal�n ez a l� neve? De �k kik? Bar�tok vagy ellens�gek? K�rdeztem magamt�l, de nem tudtam r� v�laszolni. A nyakamban l�v� v�r�s k� elkezdett halv�nyan derengeni. M�g most is harcolni akartam. Hisz nem adom olyan olcs�n az �letem. Jobb karomon �reztem, hogy folyamatosan mi�ta elindultunk v�kony patakokban csordog�l a v�rem �s ujjaimr�l lecs�p�gve a f�ldre hull, �s skarl�tsz�n�re festi a z�ld f�vet. Valaki oda l�pett a l�hoz. Nem �rtettem mit besz�l, de olyan ismer�sen hangzottak a szavai. Mintha egyszer r�gen hallottam volna m�r ezt a nyelvet. Mikor lassan kinyitottam a szemem hom�lyosan l�ttam. Csak azt tudtam kivenni, hogy sz�ke a haja.

-          M�g �l! – sz�lt izgatottan �s k�t m�sik f�rfi l�pett hozz�m. Mikor meg akartam mozdulni megbillentem �s lecs�sztam a l�r�l, m�r nem �rdekelt semmi. De hirtelen azt �reztem, hogy az, aki el�sz�r j�tt oda hozz�m, elkap �s finoman helyez a f�ldre, fels�testemet tartva nehogy a ny�l m�lyebbre f�r�djon, vagy b�rmi f�jdalmat okozzon. A m�reg annyira eltomp�tott, hogy azt sem �reztem volna, ha megv�gnak, vagy �jra r�m l�nek. �p kezemmel az idegen k�peny�t megragadtam, hogy r�m figyeljen, b�r jelen helyzetben mind a h�rman engem figyeltek.

-          Fekete… Fekete… lo… lovasok… - ny�gtem suttogva, b�r nem tudtam, hogy egy�ltal�n meg halja e, az illet�. – A… szem… a gonosz… gonosz… - kapkodtam leveg� ut�n. – L�tom… - ny�gtem m�g utolj�ra majd lassan elnyelt a s�r� s�t�ts�g. De utolj�ra tiszt�n l�ttam az engem tart� f�rfi szemeit. Meglepet�s �s aggodalom l�tszott azokban a gy�ny�r� k�k szemeiben. Majd minden megsz�nt k�r�l�ttem �s �n egyed�l maradtam a s�t�ts�gben.