Els� fejezet: Cecile

 

Egy alacsony termet� hossz� barna haj� l�ny sz�ll le �pp a motorr�l. Fekete farmert �s fekete toppot visel, magas sark� csizm�val. Hossz� v�r�s kab�tj�n l�tszik, hogy nem r�g neh�z k�zdelmeken, ment �t. Ahogy az �p�let el� �rt feln�zett a n�vt�bl�ra. Devil May Cry? Dant�nak igen �rdekes az �zl�se m�g mindig. Mondta gondolatban, mag�nak majd benyitott. L�tsz�lag �res volt az eg�sz hely. 

- Dante? – k�rdezte hangosabban, de nem �rkezett v�lasz. Beljebb l�pett majd becsukta az ajt�t. Kardj�t levette h�t�r�l, majd az asztalnak t�masztotta. Az asztalra rakta fegyvereit. Egy pillanatra a pisztolyokra n�zett. Ezeket is t�led kaptam Dante. Mint ahogy a tud�st hogy d�monvad�sz legyek. Mindent neked k�sz�nhetek. Eml�kezett vissza a r�gi id�kre majd a kanap�ra lefek�dt, majd nem sokkal k�s�bb elaludt. 

[…]

Egy piros �t�tt kopott kocsi �llt meg a motor mellett �s a sof�rje k�v�ncsian n�zte a m�sik j�rm�vet. Nem tudta eld�nteni, hogy ki hagyhatta ott a motort.

- Dante? Ki� ez a motor? – k�rdezte egy id�sebb bajszos barnahaj� f�rfi.

- Nem tudom, de rem�lem nem az�, akire gondolok. – mondta mogorv�n �s kisz�llt a kocsib�l. Bementek az irod�ba �s Dante azonnal megpillantotta a kanap�n fekv� l�nyt. Oda ment hozz� hogy k�zelebbr�l szem�gyre vehesse. - Cecile? – lep�d�tt meg. M�g is mit keres � itt?

- Ki � Dante? Egy �jabb bar�tn�? Lady �s Trish m�r �gy is harcolnak �rted. – nevet a f�rfi halkan.

- Morisson, vele jobb, ha nem viccel�dsz. Cecile nem t�l kedves, ha viccel�dnek vele. – mondta mikor kiv�g�dott az ajt�.

- Dante! – hallani az �les hangot majd egy vid�m sz�ke kisl�ny jelenik meg. – J�? Ki ez a l�ny? Dante a st�lusa ugyan olyan, mint a ti�d. – mondja mosolyogva.

- Nem csak a st�lusa. A fegyverei is a kardja hasonl�t a ti�dre. – mondta Morisson. 

- Cecilet �n tan�tottam meg hogy �lj�n d�monokat. Jobb, ha felviszem, lehet m�r egy ideje nem aludt. – mondta �s �vatosan felemelte a l�nyt. Nagyon s�padt. Tal�n megs�r�lt? Vajon mi�ta nem aludhatott rendesen? Evett egy�ltal�n valamit? Sosem vigy�z mag�ra. Felel�tlen �s sz�tsz�rt. V�gig csak ilyen �s ehhez hasonl� dolgokon j�rt Dante esze m�g felvitte a l�nyt. Mik�zben levette r�la a kab�tot l�tta, hogy nincs rajta l�that� s�r�l�s, de nem volt abban biztos, hogy nem –e bels� s�r�l�sei vannak. Mivel nem akarta fel�breszteni nem tudott m�st tenni, mint v�rni. 

[…]

N�gy napja folyamatosan aludt Cecile �s Dante egyre jobban agg�dott ez�rt orvost h�vott hozz�. Mint kider�lt teljesen kimer�lt, �s kisz�radt. Egy ideje nem vehetett mag�hoz se �telt se folyad�kot. Ez�rt inf�zi�t kapott, de nem vitt�k k�rh�zba. Vagy Patty vagy Dante volt mindig vele, hogy ha fel�bredne, nehogy elhagyja az �p�letet. Egy ideig m�g ahhoz sem volt a l�nynak ereje, hogy helyezkedjen az �gyban. Dante most �pp lent �lt az irod�ban �s a plafont b�multa. A pizza az asztalon g�z�lg�tt, de nem volt kedve m�g az ev�shez sem. Annyira agg�dott a j�vev�ny�rt. 

Cecile lassan kinyitotta a szem�t el�sz�r azt sem tudta, hogy hol van majd esz�be jutott, hogy Dante irod�j�hoz j�tt. Nagy nehezen a gravit�ci�val megk�zdve fel�lt �s k�rbe pillantott. Megd�rzs�lte f�radtan csillog� k�k szemeit, majd lassan kikelt az �gyb�l. Gyeng�nek �rezte mag�t, de �sszeszedte minden erej�t, �s felkelt. Kicsit meglep�d�tt, hogy egy feh�r topp �s egy r�vidnadr�g van, rajta de mikor megn�zte a sz�kre kirakott tiszta ruh�it, megtal�lt egy kis levelet. ’’ Jobbul�st kisl�ny! Trish & Lily ’’ sz�veggel �s halv�nyan elmosolyodott. Kinyitotta a szobaajt�t �s elindult lefel� a l�pcs�n. Ahogy megpillantotta Dant�t sz�lesen elmosolyodott. Azonnal lesietett, majd ahogy a f�rfi a plafont figyelte fel� hajolt �s r� mosolyogott.

- Szia, Dante. R�g l�ttalak. – mondta mosolyogva mire a f�rfi is r�mosolygott. Cecile csak egy �vatos puszit adott a homlok�ra majd tov�bb mosolygott. 

- Ezt mi�rt kaptam? – k�rdezte, de nem lepte meg a dolog. 

- Az�rt mert m�g �letben vagy. – sz�lesedett ki a mosolya majd le�lt az asztal m�sik oldal�ra. – Dante nem vall r�d, hogy ott hagyod a pizz�t. Csak nem beteg vagy? Vagy ennyire agg�dt�l? – k�rdezgette egy halv�ny mosollyal. 

- �s ha agg�dtam? – k�rdezte kicsit s�rt�d�tten. �gy csin�l mintha sose agg�dtam volna �rte. Ez m�r nekem s�rt�. Gondolkodott m�rgesen, de mikor Cecile mosolyg� arc�ra n�zett megnyugodott.

- Na? Egy�l m�r! Nem szeretem mikor ilyen let�rt vagy. – mondta Cecile vigyorogva �s Dante fel� tartott egy szelet pizz�t. Nagyot s�hajtva �tvette majd elkezdett enni. A le�nyz� megnyugodva figyelte, ahogy t�rsa evett. � is evett egy keveset majd f�lkelt, hogy a konyha fel� menjen. – Van k�v�? – k�rdezte, ahogy elkezdett kutatni a kis konyh�ban.

- Nincs. – j�tt a t�m�r v�lasz.

- Mi�rt elfogyott? Mert akkor megyek �s gyorsan veszek. – indult meg a l�pcs� fel�. 

- Nem kell venned, mert nem kapsz k�v�t.  

- Mi? Mi�rt? – k�rdezte durc�san.

- Besz�ltem egy orvossal. Mikor nem t�rt�l magadhoz kih�vtam �s azt monda, hogy teljesen legyeng�lt�l. – mondta, ahogy felkelt. A l�ny fel� indult �s meg�llt el�tte, �gy le kellett pillantania a n�la j�val alacsonyabb l�nyra. Cecile elford�totta a tekintet�t, mert nem b�rt Dante szem�be n�zni.  – M�g is mi�rt akarod t�nkre tenni magad? – k�rdezte t�le �s maga fel� ford�totta a l�ny fej�t, hogy r� n�zzen. 

- Ugyan csak bele feledkeztem a munk�ba. Nincs semmi baj. – mosolygott Dant�ra, majd esz�be jutott valami. – Meddig aludtam? – k�rdezte, ahogy kicsit elh�tr�lt t�le. 

- N�gy napot. – mondta mire Cecile kicsit els�padt. 

- Meg fog �lni. Tuti kiny�r. N�gy napig nem jelentkeztem, �gyhogy nekem v�gem �s a mel� is felgy�lhetett az �ta.   

- M�g is mir�l besz�lsz? – k�rdezte Dante �rtetlen�l. 

- Ja, Loren a f�n�k�m. Neki dolgozok, mint ’’ mag�nnyomoz� ’’ �s h�t sosem unatkozom. Mindig van munk�ja sz�momra �s igazi zsarnok.  – mondta, ahogy a telefonhoz l�pett. T�rcs�zta a sz�mot majd v�rt m�g kicsengett. Miut�n felvett�k kicsit eltartotta a f�l�r�l a telefont. Igen j�l lehetett m�g t�volr�l is hallani a vonal t�ls� v�g�n �v�lt� n�i hangot. Cecile csak nagyot s�hajtva hallgatta az asztal tetej�re �lve l�bait keresztbe rakta �s t�rd�re t�maszkodott.

 Dante v�gig �t figyelte mik�zben telefon�lt. Hihetetlen hogy megv�ltozott. El se hiszem, hogy � ugyan az a kisl�ny, akit tan�tottam, hogy v�dje meg mag�t. Alig k�t �v telt el mi�ta nem l�ttam. M�r r�gen nem egy kisl�ny. M�r igazi n�. Gondolkodott Dante. Furcs�llta, hogy m�r nem tud gyerekk�nt tekinteni az el�tte l�v� l�nyra.

- Rendben amint tudok �jra munk�hoz l�tok. Igen persze tudom. A helyi �gyeket m�r ma elint�zem. Nyugi m�r. – nyugtatta a n�t, majd letette. Nagyot s�hajtva sz�llt le az asztalr�l majd ny�jt�zkodott egyet.  Mikor feljebb cs�szott a h�t�n fels�je h�rom karom �ltal okozott heg r�sze v�lt l�that�v�. Dante azonnal felfigyelt r�juk �s nem tudta meg�llni, hogy r� ne k�rdezzen.

- M�g is mikor �s hogyan s�r�lt�l meg? – k�rdezte, ahogy megragadta a karj�t miel�tt felment volna a szob�ba.  

- Semmi k�l�n�s. Csak rosszul s�lt el egy akci�. Nem kell ez miatt agg�dnod. De nekem most mennem kell. El kell int�znem n�h�ny dolgot. Mondta �s kir�ntotta kez�t a fogs�gb�l majd felment a szob�ba, hogy fel�lt�zz�n. Nem igaz�n tudta mit mondhatna Dant�nak.  Ha elmondom neki az igazat, csak �r�lts�get csin�lna, �s azt nem akarom. Mert akkor az �n hib�mb�l halna meg. �s azt nem b�rn�m ki. Jobb, ha magam rendezem le ezt az �gyet.  Miut�n elk�sz�lt mag�hoz vette a fegyvereit meg a motorja kulcs�t �s elindult lefel�. M�r �pp az ajt�n�l volt mikor Dante megsz�lalt.

- Nem kell seg�ts�g? – k�rdezte Cecilet.

- Nyugi csak egy kisebb mel� �s m�g ma visszaj�v�k. Most nem szabadulsz meg t�lem egyk�nnyen. – mondta vigyorogva majd ki�lt�tte r� a nyelv�t. �pp l�pett volna ki mikor valaki neki szaladt.

- Bocs�nat. – mondta Patty majd meglep�dve n�zett a l�nyra. – Szia, v�gre fel�bredt�l? � m�r is m�sz? – k�rdezgette Cecilet.

- Am… ja… �s csak el kell int�znem valamit, de hamarosan, visszaj�v�k… – mondta, de esz�be jutott, hogy nem is ismeri a l�nyt. 

- Patty vagyok. Patty Lowell nagyon �r�l�k. – mutatkozott be.

- Szia Patty. Cecile vagyok. De most sietnem kell. Hamarosan j�v�k. Ja �s Dante, mint mondtam nem szabadulsz egy egyk�nnyen t�lem. – mondta vid�man majd kiment. Fel�lt a motorra �s elhajtott. Dante az ajt�hoz l�pett �s figyelte m�g el nem t�nt. 

- Nem m�sz ut�na nehogy baja essen? – k�rdezte Patty.

- Tud vigy�zni mag�ra. Elv�gre d�monvad�sz. Nem kell �t f�ltened. – mondta �s oda l�pett a bili�rdasztalhoz. Legal�bb is nagyon rem�lem, hogy tud vigy�zni mag�ra �s tudja, mit csin�l. Gondolkodott, ahogy nek t�maszkodott a bili�rdasztalnak. 

[…]

 

Alig n�h�ny �ra m�lva meg is �rkezett Cecile ahogy meg�g�rte. Leparkolta a motort majd a k�t szatyorral a kez�ben bement az �p�letbe. 

- Hali megj�ttem. – mondta mosolyogva majd lepakolta a holmij�t. – Megyek, �t�lt�z�k, azt�n f�z�k valamit vacsira. – mosolygott tov�bb. 

- Cecile seg�thetek? – k�rdezte lelkesen Patty.

- Persze mindj�rt j�v�k. – mosolygott a kisl�nyra majd f�lment a szob�ba. El� keresett n�h�ny r�gi r�vidnadr�got, amik ugyan j�k voltak r�, de a p�l�i m�r kev�sb�.  – Dante, nem baj, ha holnapig k�lcs�n veszek egy inget? – k�rdezte, ahogy kidugta fej�t a szob�b�l. Dante nagyot s�hajtott, ahogy r�n�zett. 

- Nem. – mondta v�g�l mire Cecile m�r ment is hogy felvegye az egyik inget. Majd mikor elk�sz�lt elindult lefel�. Hossz� haj�t �ssze fogta majd bement a konyh�ba ahol Patty m�r v�rta.   

- Mit csin�lunk? – k�rdezte a kisl�ny. 

- Hm? Spagettit. Meg eper fagyit. – mondta �s a kisl�nyra kacsintott. Nyugodtan neki �lltak a vacsora elk�sz�t�s�nek, k�zben sokat besz�lgettek. Nagyon j�l �sszebar�tkoztak �s j�l kij�ttek egym�ssal. A vacsora is vid�m hangulatban telt, �s m�g Dante sem panaszkodott, hogy mi�rt nem pizza van vacsor�ra. B�r lehet, hogy az eperfagyi miatt nem panaszkodott annyit. Miut�n v�geztek m�g besz�lgettek egy kicsit majd megk�rte Dant�t, hogy vigye haza Pattyt nehogy baja essen hisz m�r k�s�re j�rt �s nem akarta, hogy s�t�tben m�szk�ljon a kisl�ny. M�g �k elmentek � elmosogatott maguk ut�n majd le�lt a kanap�ra hogy megv�rja Dant�t, de id� k�zben elaludt. Mikor vissza�rt �szrevette az �sszekuporodott l�nyt a kanap�n �s nagyot s�hajtott. Levette a kab�tj�t majd a sz�kre dobta azt�n oda l�pett az alv� t�nd�rhez, hogy karjaiba vegye.  F�lvitte a szob�ba �s �pp lerakta az �gyra �s m�r menni is akart mikor Cecile megragadta a karj�t, de �gy l�tszott csak �lmodik. – Dante… - mondta halkan. Nem tudta a f�rfi mir�l �lmodhat, de nyugodtnak t�nt a l�ny arca. �vatosan lefejtette karj�r�l az �v�hez k�pest apr� kezet majd adott a homlok�ra egy puszit �s betakarja �t. � maga lemegy �s ink�bb a kanap�n alszik… Valamikor az �jszaka k�zep�n Dante sik�t�sra �bredt. Azonnal felrohant Cecilehez. 

- NEEE! Hagyj b�k�����n… Virgil eresz eeeeeeel! – sik�tozta. Kap�l�zott �s s�rt. 

- Cecile nyugodj meg. �n vagyok az. Nyugi. Nem kell f�lned. – mondta �s az sem �rdekelte, hogy a l�gy belekapaszkodott a karjaiba �s v�gig sz�ntotta k�rmeivel. 

- Dante… Dante… - zokogott, ahogy mag�hoz �lelte a f�rfi. 

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte t�le.

- Se… semmi csak egy r�m�lom. – mondta, ahogy a f�rfihez b�jt. 

- Azt sejtettem, de mi t�rt�nt? Mi�rt emlegetted Virgilt? – k�rdezte �jra amit�l Cecile �sszerezzent. 

- Nem tudom egyszer�en csak r�m�lmom volt. Ennyi. – v�laszolta, ahogy homlok�t Dante mellkas�nak d�nt�tte. – Maradj, itt k�rlek. – k�rte, ahogy szorosabban b�jt hozz�.

- Rendben. – v�laszolta halkan Dante majd mell� fek�dt, �s betakarta Cecilet. L�tta rajta hogy m�g mindig az �lom hat�sa alatt van, mert reszketett, mint a ny�rfalev�l. �vatosan a h�t�t kezdte simogatni, ami �gy l�tszik hat�ssal volt, mert kezdett al�bb hagyni a remeg�se, majd m�g ink�bb t�rs�hoz b�jt a l�ny �s v�g�l siker�lt elaludnia.  Az �jszaka folyam�n t�bbsz�r el�fordult, hogy a le�nyz� zokog�s�ra �bredt Dante, de csak nyugtat�lag mag�hoz �lelte �s halkan besz�lt hozz�, ami hat�ssal volt, mert mindig siker�lt megnyugtatnia Cecilt.