2.  fejezet: V�res kez� l�ny

 

A t�li erd�n kereszt�l nehezen haladt egy hatalmas d�szes hint�, az �jjel esett friss h� miatt. A katon�k lovai is, �vatosan l�pkedtek, mert n�ha meg - meg cs�sztak. A kocsib�l egy er�lyes f�rfihang hallatsz�dott, ahogy dorg�lt valakit. A katon�k csak s�hajtottak, akik Angli�b�l j�ttek a kir�lyi csal�ddal, mert tudt�k, hogy a hercegn�j�k szorult a megfed�sre.

-             H�nyszor mondtam neked, hogy ne rontsatok neki a b�boros inkviz�torainak. Ha �k ott vannak, ti menjetek onnan. – mondta hat�rozottan.  A vele szemben �l� l�ny csak a hint� ablak�ba k�ny�k�lt �s a szemeit forgatta. Mellette a v�leg�nye meg a fej�t fogta, mert m�g � sem tudta jobb bel�t�sra b�rni menyasszony�t. A kir�lyn� pedig j�kat der�lt, a m�r megszokott vit�jukon.

-             Nem tehetek r�la, hogy gyenge alakokb�l �ll az inkviz�ci�. �s am�gy is az a csapatom k�ldet�se volt �s �k sz�ltak bele �s nem ford�tva. – mondta hat�rozottan az ifj� hercegn�.

-             Pont olyan makacs, vagy mint a n�v�red volt. – mondta, de gyorsan meg is b�nta, mert mindenki sz�v�be szomor�s�g k�lt�z�tt. Onnant�l kezdve senki nem sz�lalt meg, mert a m�ltba r�vedtek, elveszett csal�dtagjuk az id�sebbik hercegn� miatt. J� ideig nem is sz�lalt meg senki, m�g nem hirtelen a hint� �s a katon�k meg�lltak.

-             Ez meg mi? – lep�d�tt meg a hercegn�. Mikor kin�zett az ablakon h�rom felfegyverzett lovast l�ttak a csapattal. A Herceg katon�i azonnal tisztelegtek a maszkos el�tt �s mikor az angol kapit�nynak is bemutatt�k, hogy nincs f�lni val�juk, oda lovagolt, a hint�hoz �s lesz�llt a lov�r�l. Bekopogott mire kiny�lt az ajt�.

-             �dv�zl�m Francia honban, Kalos kir�ly. – mondta Rei ahogy jobb kez�t sz�ve f�l� helyezte �s meghajolt.

-             �dv�zl�m. Kit tisztelhet�nk mag�ban? – k�rdezte gyanakodva.

-             Rei f�parancsnok vagyok. Oswald herceg k�ld�tt, hogy er�s�ts�k a v�delm�ket. – mondta, majd hirtelen a k�pbe tolakod� hercegn� fel� ford�totta maszkos arc�t.

-             Rei? Van csal�d neve? – k�rdezte hirtelen mire apja �s �desanyja csit�tani pr�b�lta.

-             Nincs hercegn�. Engem m�g gyerekk�nt hoztak a kir�lyi csal�dhoz, mikor megtal�ltak a v�mp�rok fogs�g�ban. – mondta – De jobb, ha indulunk, manaps�g sokat mozgol�dnak a fenevadak. Nem lenne j�, ha meglepn�nek minket. - majd kalapja perem�t meg�rintve biccentett.

-             Rendben parancsnok, k�sz�nj�k a v�delm�ket. – mondta a kir�ly �s becsukta az ajt�t.

-             Oliver h�tra, Jean, a m�sik oldalra Pierre el�lre. – utas�totta az embereit, majd �jra elindultak. �gy egy �r�ra lehettek a birtokt�l, ez�rt minden neszre oda figyeltek. Rei laz�n tartotta a sz�rakat �s er�sen figyelte az erd�t nehogy meglepj�k �ket.

-             Mondja csak parancsnok, milyen katon�k maguk hogy nem hordanak egyenruh�t? – k�rdezte hirtelen a hercegn�, ahogy elh�zta a d�szes f�gg�nyt.

-             Csak �n vagyok katona, de csak h�bor�ban vagy t�rgyal�sokon hordom az egyenruh�t. Mi vad�szok vagyunk. Arra specializ�l�dtunk egy k�l�n egys�ggel, hogy megv�dj�k a kir�lyi csal�dot. – mondta hat�rozottan.

-             Sz�val nem tartoznak a sz�vets�ghez? – k�rdezte �jra.

-             Nem mi k�l�n csapat vagyunk. Csak saj�t magunk vagy a kir�ly parancs�ra megy�nk k�ldet�sre. – mondta, de r� sem n�zett. Kicsit bosszantotta Sor�t, hogy nem m�ltatja m�g azzal, sem hogy r� n�z, de valamilyen szinten meg�rtette. Hirtelen furcsa �rz�s fogta el Reit �s visszaparancsolta a hercegn�t, �s figyelt. Hirtelen egy ny�l sz�guldott fel� �s bele f�r�dott a bal v�ll�ba. Megingott, de nem esett le a l�r�l �s nem ki�ltott f�l. – Figyelj h�tra! V�mp�rok! – ki�ltotta mire mindenki harck�sz�lts�gbe volt. El�re lovagol mik�zben let�rt egy darabot a ny�lb�l majd el� vette a ny�lpusk�j�t. Hirtelen t�bb oldalr�l is v�mp�rok rohamozt�k meg �ket, mire nagy harc bontakozott ki. Visszalovagolt a hint�hoz �s felugrott a tetej�re. Onnan kezdte kil�ni a v�mp�rokat. Mikor kifogyott a t�r gyorsan cser�lt, �s folytatta. T�bb katon�t is siker�lt megharapniuk, mire v�geztek. Leugrott a kocsir�l �s k�rbe n�zett. Mikor egy katona a nyak�t szorongatva n�zett r� a n� csak nagyot s�hajtott

-             �r�m volt �nnel szolg�lni Parancsnok. – mondta, mert tudta mi lesz a sorsa. Rei oda s�t�lt hozz� �s el� h�zta kardj�t.

-             Annyira sajn�lom. – mondta a n�, majd lesz�rta a katon�t, ahogy �t�lelte.

-             M�g is mit csin�l? – k�rdezte Sora d�h�sen. Rei csak a f�ldre fektette a katon�t mikor az holtan esett �ssze. Majd zseb�b�l kivet egy g�mb alak� �veget �s r��nt�tte a benne l�v� m�cses olajat, hogy azt�n el�gesse a tetemet. Mikor nem v�laszolt a hercegn� oda ment �s v�ll�n�l fogva elr�ntotta, mit�l lehullott kalapja �s haja sz�tter�lt v�ll�n �s h�t�n. – Mi�rt �lte meg? – vonta k�rd�re.

-             �rdekes �gy hallottam maga is vad�sz. T�n nem tudja mi lesz, azzal kit megharapnak, �s nem emeli maga mell� a v�mp�r, aki ezt tette? – k�rdezte d�h�sen mire h�tr�lt egyet a l�ny. – M�g ma �jjel �tv�ltozott volna gyilkos fenevadd�. – mondta �s elfordult, hogy tov�bb menjen.

-             REEEEEII! – hallatszott a ki�lt�s, �s gyorsan arra szaladt, �szveszett m�don. Mikor oda �rt azt l�tta, hogy Jean a szapor�n leveg�t kapkod� Oliver f�l�tt t�rdel �s pr�b�lja elszor�tani a v�rz�st. �tharapt�k a tork�t. Vagy t�l�li �s v�rszomjas �rj�ng� vad�llat lesz, vagy lassan f�jdalmasan hall meg saj�t v�r�be fulladva. Oda ment a fiatal fi�hoz. M�g csak nem r�g lett bel�le vad�sz. Rei eml�kezett, hogy k�t �ve �gy k�ny�r�gte ki, hogy tan�tsa. Vad�sz akart lenni, hogy megv�dhesse az embereket. �s most tan�tv�nya ott fek�dt el�tte. K�r�l�tte a feh�r h� v�r�s volt a rengeteg v�rt�l. – Rei, meg kell menten�nk. Vissza kell vinn�nk a birtokra. Tal�n Fantom seg�thet. – hadarta mire a n� csak lehajtotta a fej�t.

-             Jean, te is tudod, hogy m�r k�s�. – mondta ridegen. Oda ment hozz� �s megragadta a v�ll�t. – Menj, seg�ts Pierre - nek �s a katon�kon. – mondta, de a f�rfi tov�bb pr�b�lta r�venni, hogy vigy�k vissza. Mikor Rei t�relme elfogyott teljes erej�b�l beh�zott a f�rfinak, aki arr�bb rep�lt vagy k�t m�tert. Levette a maszkot �s a h�ba dobta. – Azt hiszed, nekem nem f�j? Azt hiszed, �n nem gy�szolok? Nem �rted, hogy csak szenved�st okozol neki? Nem tudjuk megmenteni. M�r elk�st�nk. Tudom j�l az �n hib�m. �n engedtem, hogy vel�nk j�jj�n. Nem volt m�g felk�sz�lve. De �n ezt nem vettem �szre. – mondta mag�t ostorozva. – Most pedig menj �s seg�ts a katon�knak. Tudod a dolgodat! – utas�totta mire a f�rfi f�lkelt �s megt�r�lte sz�ja sz�l�t ahonnan v�kony patakban csorgott a v�r. Kez�t mellkas�ra t�ve hajolt meg.

-             Ahogy k�v�nja MyLady. – mondta majd otthagyta �ket. Rei lerogyott a f�ldre a fi� mell�.

-             Mes… ter – mondta elhal�n. Mikor a szem�be n�zett l�tta a n�ma k�ny�rg�st. Nem akart v�mp�rr� v�lni. Azz�, ami ellen annyira k�zdeni akart. De elk�vette azt a hib�t, hogy egyed�l k�vetett egy v�mp�rt a s�r�be. �s meg lett az eredm�nye. – Saj… sajn�lom.

 

-             �n is, k�ly�k. �n is. – mondta majd egy t�rt el�v�ve a fi� sz�ve f�l� helyezte a peng�t, de habozott. Nem b�rta megtenni. Hisz arra k�sz�lt, hogy meg�lje saj�t tan�tv�ny�t. Sok tan�tv�nya volt, mint a Sz�zados, akit az el�bb kellett meg�lnie. De ez a fi� sokat v�ltoztatott m�g rajta is. �ccsek�nt szerette �s most elvesz�ti �t, is mint a csal�dj�t egykor. Nagy leveg�t v�ve lehunyta szemeit �s tette, amit tennie kellett. A fi� egy utols� megk�nnyebb�lt s�hajjal hunyta le szemeit �s v�gre megpihenhetett. Mikor Rei a kez�re n�zett csupa v�r volt. Remegett �s k�nnyek gy�ltek a szem�be.  Az �gre emelte az arc�t �s hatalmas ki�lt�ssal adta ki a b�nat�t gy�l�let�t valamint elkesered�s�g�t. Gy�l�lte a v�mp�rokat, a vil�got, de legf�k�ppen saj�t mag�t. Most m�g azt sem vette �szre, hogy valaki figyeli a h�ta m�g�tt �s n�ma k�nnyeket hullajt. Az illet� akkor j�tt r�, hogy val�j�ban mennyire f�j is a parancsnoknak az mit tennie kell, m�g ha nem is mutatja ki �rzelmeit. Ugyan �gy j�rt el, mint a m�sik tetemn�l. El�gette. Felkelt �s egy ideig csak n�zte a l�ngokat. �rezte az �gett h�s szag�t. M�r olyan sokszor �lte ezt �t, hogy megszokta m�g is most saj�t mag�t�l volt rosszul. Felvette l�b�n�l l�v� maszkj�t �s mikor vissza akarta venni l�tta, hogy a v�res h� bele ker�lt. Nem tett m�st, mint hogy felvette �s hagyta, hogy testmeleg�t�l megolvadt h� �s v�r, mint k�nnyei pottyanjanak le. Ruh�ja is csupa v�r volt, ahogy a fi� mellett t�rdelt. Mikor megfordult akkor vette �szre a s�r� l�nyt.

-             Maga meg mi�rt s�r? – k�rdezte t�le �rzelem mentes hangon. Megkem�ny�tette a sz�v�t, mert k�nnyebb volt elviselnie.

-             Annyira sajn�lom. – mondta zokogva. Rei csak els�t�lt mellette majd n�h�ny l�p�ssel ut�na meg�llt.

-             Mit? Oliver tudta mit v�llal, engem pedig ne sajn�ljon senki. Nem szorulok sajn�latra. Azzal nem lehet legy�zni a sz�rnyeket. – mondta majd a hercegn� fel� fordult. Induljunk, biztos agg�dnak mag��rt. – mondta �s �p karj�val a hint� fel� intett. Megv�rta m�g elindul a l�ny �s csak m�g�tte haladt. Mikor vissza�rtek l�tta, hogy a katon�k t�bb mint fele oda veszett. Nagyot s�hajtott, hogy megnyugtassa mag�t majd maszkon kereszt�l az emberekre n�zett. – K�rem fels�g, sz�lljanak vissza a hint�ba. – mondta hat�rozottan. – Katon�k, szoros k�rt alkotni a kocsi k�r�l. V�gt�ban megy�nk tov�bb. – mondta majd oda l�pett kalapj�hoz �s felvette azt.

-             Rei a v�lla megs�r�lt. – mondta Sora �s mikor meg akarta vizsg�lni elh�z�dott t�le.

-             Nincs semmi bajom. Megesik az ilyen. – mondta �s lend�letb�l f�l k�zzel kapaszkodva fel�lt hatalmas nagy fekete lov�ra. Bal karja b�n�n l�gott oldal�n. Szinte mozd�tani sem b�rta, de nem adta jel�t f�jdalomnak. – Jean, te m�sz el�l. – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon. Majd kiadta a parancsot �s elindultak. M�g visszan�zett az �g� tetemekre �s � is v�gt�ban indult meg a csapat m�g�tt. Ek�zben a kocsiban, a hercegn� elk�nyvelte mag�ban hogy m�g nem l�tott ilyen gonosz �s v�reskez� n�szem�lyt, pedig kezdte azt hinni, hogy vannak �rz�sei, de akkor �gy v�lte, hogy t�vedett.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s