1. A viszont l�t�s �s az igazs�g

-          Sayuri imm�ron befejez�dtek az oktat�sod. Se �n se Jiraya nem tud neked t�bbet tan�tani. A harmadik is �gy gondolja, hogy megfelelsz a falu v�delm�re. �gy hogy hamarosan kineveznek elit joninn�.  – mondta mesterem mire f�lbe szak�tottam.

-          Tsunade sensei minden tiszteletem a maguk�… de nem lehetne, hogy ink�bb az akad�mi�n maradjak, mint tan�r?  - k�rdeztem a n�t.

-          Ugyan mi�rt maradn�l tan�r? Mikor ilyen kiv�l� shinobi vagy. – lep�d�tt meg Jiraya sensei is.

-          �n �gy �rzem, t�bb hasznomat venn�k, ha m�sokat megtan�thatn�m mind arra, amit tudok. – mondtam halkan mire ny�lt az ajt�. Egy jonin l�pett be �s mestereimhez fordult.

A k�s�bbiekben kider�lt, hogy mindh�rmunknak k�ldet�se van. Nekem Tsunade – sam�val kellett tartanom m�g Jiraya – sama egyed�l kelt �tra. Sajnos a harmadik nem adta meg az enged�lyt hogy tov�bb tan�tsak az akad�mi�n �gy k�nytelen voltam elv�llalni a k�ldet�st. �gy mivel nem volt senkim kit�l elb�cs�zhattam volna csak �sszepakoltam a sz�ks�ges holmikat �s el is indultunk mesteremmel. Azt�n t�le is el kellett v�lnom. Nekem a frontvonalon volt a helyem, �gy mikor elb�cs�ztam mesteremt�l meg�g�rtem neki, hogy h�rom �v m�lva ugyan ott tal�lkozunk ahol elv�ltunk �s egy�tt t�r�nk vissza Konoh�ba.  �s most hogy letelt a k�ldet�sem �jra itt vagyok. Ugyan ann�l a t�n�l �llok �s a vizet figyelem mesteremre v�rva. Valamilyen szinten megv�ltoztam az �vek folyam�n. Sz�ke hajam m�r a derekamig �rt, fejp�ntom f�mlapj�t, haszn�ltam csatnak, mert igen csak sz�tment a harcok sor�n. Csak, mint ruh�m. A mell�nyem is teljesen t�nkre ment. Most egy feh�r kimon� fels� volt rajtam, amin r�zsasz�n cseresznye vir�gok voltak, meg egy s�t�tk�k hakama.  Egy fekete k�peny volt rajtam hogy nagyj�b�l takarjam kardomat. Ahogy ott elm�lkedtem er�s chakr�t �reztem a h�tam m�g�tt, de egy�ltal�n nem �rt� sz�nd�k�t. Megfordultam �s r� mosolyogtam a mesteremre.

-          Tsunade sensei! �r�l�k, hogy ism�t tal�lkozunk. – mondtam mosolyogva majd meghajoltam. Nagyon �r�ltem, hogy �jra l�thatom. Sz�vesen hallgattam a besz�mol�j�t hogy mik t�rt�ntek. V�g�l azt is megtudtam, hogy a harmadik lemondott �s egy �j Hokag�nk van. Azt mondjuk nem �rulta el kicsoda. �gy gondolta jobb, ha magam tudom meg. Ahogy haladtunk lassan el�rt�k a falut. De ami a szem�nk el� t�rult az minden volt csak �r�mteli nem. A falut �pp ostromolt�k a f� ninj�k.

-          Sayuri te seg�ts a harcol�knak �n megyek �s pr�b�lok seg�teni a szanit�ceknek.

-          Hai. – feleltem �s mindketten elindultunk a magunk feladat�ra. Az ellens�g emberei sokan voltak �s nagyon er�sek. A Konohai shinobik meg egyre csak f�radtak. Nem volt mit tenni, mint teljes er�bedob�ssal harcolni. Mit mondhatn�k h�rom �v alatt igencsak bele j�ttem a harcba, �s �lveztem, amit csin�lok. Egyszerre t�bb ellenf�llel is harcoltam, de k�nny� szerrel vettem az akad�lyt.

-          No l�m. A macska visszat�rt a k�ldet�sb�l? – hallottam egy ismer�s hangot. Mikor megfordultam Jiraya sensei �llt velem szemben.

-          Hai. De most ha nem b�nja sensei… v�gezn�m a feladatom. – mondtam, ahogy visszafordultam ellenfeleim fel�. M�r �r�k �ta tartott a csata, �s mindenki f�radt volt. �n sem voltam jobban, de m�r majdnem visszavern�nk az ellenfeleinket. Utols� er�mb�l m�g meg kellett pr�b�lnom valamit. Az �g fel� emeltem a kardomat, �s er�sen koncentr�ltam. – Mennyei penge! – ki�ltottam �s minden er�met �sszeszedve t�madtam ellenfeleinkre, mire v�gre megh�tr�ltak. M�r akik t�l�lt�k. Nagyon f�radt voltam alig �lltam a l�bamon. Kardommal t�masztottam meg magam hogy ne essek �ssze. De �gy is t�rdre rogytam. Alig kaptam m�r leveg�t �s hom�lyosan l�ttam.

-          Bolond l�ny. Az �sszes chakr�dat elhaszn�ltad. Bele is halhatt�l volna. – Hallok egy nagyon ismer�s hangot. Az illet� pont velem szemben �ll meg. Feln�zek r� �s megpr�b�lok f�kusz�lni. K�zepesen hossz� k�cos sz�ke haj. �s �l�nken ragyog� k�k szemek.

-          R�g l�ttalak… Minato. – mondom, halkan majd nem b�rom tov�bb �s el�julok. �lmomban �jra a gyerekkoromat �lem. A sz�leim m�g �ltek �s Minato midig velem volt. De sajnos azok az �vek m�r elsz�lltak.  Messze vannak t�lem �s nem v�ltoztathatom meg a dolgokat. M�r semmi sem lesz a r�gi. Nem tudom mennyi id� telt el a csata �ta, de �reztem, hogy lassan kezdek magamhoz t�rni. Egyre t�bb dolgot �rz�kelek a k�rnyezetemb�l. Hallom a g�pek egyenletes pityeg�s�t. Lassan kinyitom a szemem �s egy k�rteremben tal�lom magam. �vatosan k�r�ln�zek a teremben �s meglep�d�k mikor Minatot pillantom, meg, ahogy az �gyam melletti sz�kben alszik. Nem tudom, mit gondoljak a dologr�l, de a sz�vem legm�ly�n �r�l�k neki.  Vajon mit gondolsz r�lam hogy t�bb mint tizenh�rom �ve elt�ntem? Ha akkor nem �lik meg a sz�leimet, �s nem ker�l�k Tsunade senseihez, vajon mi lett volna? Mondjuk ezen m�r k�r agyalni. Ami volt elm�lt. Gondolkodtam, ahogy �vatosan fel�ltem az �gyban. Pont ekkor �bredt fel Minato is.

-          �r�l�k, hogy fel�bredt�l Sayuri. N�gy napig m�st sem csin�lt�l, mint aludt�l. – mondta mosolyogva. - Agg�dtam, hogy valami komolyabb bajod van.  – mosolygott r�m.

-          N�gy napig aludtam? – lep�dtem meg mire b�lintott. – Akkor mennem kell. El kell int�znem n�h�ny dolgot. – mondtam �s ledobtam magamr�l a takar�t �s megpr�b�ltam felkelni. De m�g nem volt er�m, �s majdnem �sszeestem, de a r�gi bar�tom, mint annakidej�n mindig ott volt �s seg�tett.

-          Csak �vatosan. M�g pihenned kell. Sok er�t vesztett�l. Nem szabad most meger�ltetni magad. – mondta, ahogy visszafektetett az �gyba �s betakart.

-          Nem lehet. Besz�lnem kell a Hokag�val. Enged�lyt kell k�rnem, hogy vissza, mehessek tan�tani. A harmadik nem engedte meg. Sz�val most hogy �j Hokage van, meg kell pr�b�lnom. – magyar�ztam neki, mire csak meg�rintette az arcom �s elmosolyodott.

-          Ez m�g r��r. El�bb nyerd vissza az er�det. A Hokage meg �gy is megv�r. Most pedig pihenj. Nekem most el kell int�znem n�h�ny dolgot. De holnap is megl�togatlak. - mondta �n meg csak b�lintottam, hogy meg�rtettem. M�g utolj�ra r�m mosolygott majd kiment a helys�gb�l. Hirtelen olyan �resnek �reztem magam. Tal�n mindig is a bar�tok hi�nyoztak az �letemb�l. Eg�sz gyerekkoromat a tanul�s �s az edz�sek tett�k ki. Nem volt egy bar�tom sem.  A Hokage �gy gondolta jobban tudok koncentr�lni a feladatomra, ha nem, vonj�k el a figyelmemet az olyan dolgok, mint a bar�ts�g. A harc k�zben is csak t�rsaim voltak. Akikhez szint�n nem k�t�dhettem. Mert mind tudtuk b�rmelyik pillanatban oda veszhet�nk. Nem tanultam meg szeretni, nem tanultam meg gy�l�lni.  De megtanultam, harcolni, �s elengedni azt, ami h�tr�ltat. �s akkor el�g volt nekem ennyi. A csal�dom lem�sz�rl�sa ut�n, minden �rzelmet ki irtottam magamb�l. Hisz egy harcosnak, nincs sz�ks�ge ilyesmire. De m�g is valami hi�nyzott. […]

 

N�h�ny nap m�lva ugyan m�g mindig nem engedtek ki a k�rh�zb�l, de sokkal jobban �reztem magam. Tal�n m�g j�t is tett ez a k�nyszerpihen�, hisz j�form�n azt a h�rom �vet csak harccal t�lt�tt�k. Nem volt olyan pillanat mikor ne kellett volna k�szenl�tben lenn�nk, �s mivel soha nem laz�thattunk, sokan bele is f�sultak, a harcba. �pp az �gyon �ltem �s egy tekercset olvastam, mikor kopogtak az ajt�n.

-          Szabad! – sz�ltam ki mire h�rom alak jelent meg a szob�mban.

-          No l�m. M�g a l�togat�kkal sem t�r�dik, csak azt a vacak tekercset olvassa. – Hallom meg Jiraya – sama hangj�t. Hirtelen felkapom a tekintetem, �s mellette megpillantom Kakashit, egykori t�rsamat, �s Minatot.

-          Kakashi? L�tom siker�lt neked is t�l�lni a csat�t. – mondtam mosolyogva, majd mind helyet foglaltak, b�r nem �rtettem, hogy Minato mi�rt pont az �gyamon �rezte mag�t otthon.

-          Igen, �s amint l�tom neked is, �s hallottam a kis bel�p�dr�l. M�g szerencse hogy ide �rtetek Tsunade – sam�val. - mondta Kakashi.

-          Csak szerencs�nk volt.  B�r ide �rhett�nk volna hamarabb is szerintem. – v�laszoltam majd �sszetekertem a tekercset, mire Minato kivette a kezemb�l. – H�!

-          Ez meg mi?  - k�rdezte, ahogy bele olvasott.

-          A jelent�sem az elm�lt h�rom �vr�l. – mondtam neki.

-          Ugyan hagyd azt a vackot. Ink�bb ezt olvasd el. – ny�jtott nekem egy k�nyvet Jiraya. �pp hogy bele olvastam, paprika v�r�s lett a k�pem �s �sszecsaptam a k�nyvet.

-          Tess�k Kakashi a tied lehet. Ez nem nekem val�. – mondtam, �s Minat�val k�v�ncsian vizslatt�k a k�nyvet. Mire v�r�s fejjel �s v�rz� orral ter�ltek el a f�ld�n.

-          F�rfiak!  - morrantam majd leraktam a tekercset az �jjeli szekr�nyre. Hirtelen m�g egy ember jelent meg a szob�ban. M�ghozz� Tsunade-sama.

-          Nem arr�l voltsz�, hogy had j�tok pihenni �s nem csin�ltok h�lyes�get? –K�rdezte a mesterem, m�rgesen �s a h�rom j�madarat figyelte.

-          Semmi baj sensei. Engem nem zavarnak. – mondtam mosolyogva. Mi�rt zavartak volna? Gyerekkorom �ta egyed�l voltam. Se bar�t se csal�d. M�g ha nem is neveztem �ket a bar�taimnak. Megnyugv�st ny�jtottak sz�momra. Nem az�rt nem neveztem �ket bar�tnak, mert nem akartam. Hanem az�rt, mert egyszer tekintettem valakit a bar�tomnak, s�t m�g ann�l is jobban szerettem, �s egy csata k�zben meghalt. Nem akarom azt a f�jdalmat �s k�nt megint �t�lni. Ez�rt jobb, ha mindenkit�l t�vol maradok. Gondolkodtam, ahogy �jra meghallottam Tsunade hangj�t.

-          Mindenki kifel�. M�g meg kell vizsg�lnom Sayurit. – mondta �s kiterelte az urakat. Miut�n v�gre v�gzett minden vizsg�lattal, �gy hat�rozott, hogy elmehetek a k�rh�zb�l, de m�g nem v�llalhatok semmi komoly bevet�st. Hogy �szinte legyek nem is akartam volna elv�llalni egy ideig semmit. Szerencs�re a sensei hozott nekem ruh�t a m�sik helyett �gy �t�lt�ztem, �s h�tamra vettem kardomat. A mell�nyem egyik zseb�be rejtettem a jelent�st tartalmaz� tekercsemet, �s kil�ptem a szob�b�l. �pp el akartam indulni mikor megl�ttam Minatot.

-          �r�l�k, hogy kiengednek v�gre. Gondolom, jobban fogod �rezni magad odakint, mint a n�gy fal k�z� bez�rva. – mondta mosolyogva.

-          Hai. De nekem most el kell int�znem valamit. Rem�lem nem haragszol meg �rte Minato – san? – mondtam �s m�r indultam volna tov�bb, de meg�ll�tott.

-          Rem�lem nem a Hokag�hoz rohansz egyb�l, hogy munk�t v�llalj. – mondta �s mell�m l�pett.

-          Nem. Ez m�s jelleg� �gy. – ford�tottam el a tekintetem.

-          Rendben. Am�gy csak ezt akartam �tadni. – mondta �s a kezembe adott egy fejp�ntot. Az el�z�vel ellent�tben ez nem k�k, hanem fekete volt. 

-          K�sz�n�m Minato – san. Ha most megbocs�jtasz. – vettem �t a fejp�ntot �s most csak a nyakamba k�t�ttem. Majd egy apr� meghajl�ssal tov�bb is indultam. Nem akartam megb�ntani, de jobb volt ez �gy. Ahogy ki�rtem a k�rh�zb�l, nyugatnak indultam. Hat�rozott c�lom volt, �s nem �rdekelt most hogy n�h�ny r�gi ismer�s felismert. H�r�tottam a besz�lget�si k�nyszer�ket, majd folytattam az utam. Egyre kijjebb �rtem a falub�l m�g egy erd�s r�szen tal�ltam magam. Pontosan tudtam hova tartok. A Falu hat�r�ba egy r�gi h�zhoz igyekeztem.  Mikor oda �rtem egy pillanatra meg kellett �llnom. M�r el�g rozzant volt hisz �vek �ta lakatlanul �llt. Oda l�ptem az ajt�hoz �s megpr�b�ltam �vatosan elh�zni azt. M�r el�gg� akadt �gy nem volt egyszer� dolgom.  De mindig ide j�ttem, ha gondolkod�sra �s egyed�l l�tre volt sz�ks�gem. B�r itt soha nem voltam egyed�l. A r�gi eml�kek mindig itt k�s�rtettek. �s sajnos nem csak a boldog sz�p id�k eml�kei. Az a nap �l�nken �lt az elm�mben �s soha nem tudtam szabadulni t�le. Egy pillanatra sem. Bementem a nappaliba ahol m�g ott porosodtak a csal�di k�pek. Lerogytam az egyik k�p el�tt, amin a csal�dom minden tagja volt. Az eml�kek mardost�k sz�vemet. Szinte sz�t akart�k t�pni, hogy semmi se maradjon bel�le. Mintha valaki vagy valami azt akarta volna, hogy soha t�bb� ne �rezzek semmit. Lassan patakokban kezdett folyni a k�nnyem �s hangos zokog�sban t�rtem ki. Hangosan f�lki�ltottam majd �k�llel a padl�ra �t�ttem egy hatalmasat. – Mi�rt? Mi�rt pont �n maradtam �letben? – k�rdeztem magamt�l. Nem is sejtettem, hogy nem messze valaki engem figyel, �s a l�tv�nyt�l �sszeszorul a sz�ve.

*

Minato egy fa �g�n �llt �s figyelt. M�r �pp elindult volna, hogy megvigasztalja a l�nyt, de valaki a v�ll�n�l megfogta. Mikor h�tra n�zett Jiraya �llt m�g�tte �s megingatta a fej�t.

-          Ink�bb ne. Jobb, ha most nem m�sz oda. – mondta �s a zokog� l�nyt figyelte.

-          Mi�rt? Hisz csak szenved. Nem hagyhatom ilyenkor mag�ra. – pr�b�lt ellenkezni a fiatalabbik.

-          Sayuri Kagemare olyan fajta ember, aki b�szke arra, hogy er�s �s nem kell senkire t�maszkodnia, de r� mindenki sz�m�that. De m�g n�ha neki is sz�ks�ge van arra, hogy kiengedje a g�zt, �s ilyenkor ide j�n. Tudod neki nincs senkije. Nincsenek bar�tai. Nem volt gyerekkora. A harmadik csak arra �sszpontos�tott, hogy ki legyen k�pezve �s �gy gondolta jobb, ha nem bar�tkozik senkivel. �s Sayuri sz�p lassan elvesztette �rdekl�d�s�t a vil�g fel�. Csak a harc �s a bossz�, ami �lteti. – mondta lehangolta Jiraya.

-          Nem tudom elhinni, hogy �gy megv�ltozott.

-          Ha az az ember szeme l�tt�ra m�sz�rolj�k le a szeretteit, akkor hamar megv�ltozik. �s nagyon neh�z visszaterelni a helyes �tra. – mondta az id�sebb. �r�kig csak ott �lltak, �s figyelt�k a l�nyt m�g az meg nem nyugodott. Minato nem akarta otthagyni a l�nyt, de tudta, ha �szreveszi �ket, akkor nagyon megharagszik, �s m�g ink�bb ker�lni fogja �t.

*

 

 �r�k teltek el mire siker�lt megnyugodnom, �s gy�l�ltem magam, ami�rt ilyen gyenge vagyok. Nem akartam m�g magamnak sem bevallani, hogy sz�ks�gem van a bar�taim t�mogat�s�ra csak �gy, mint b�rki m�snak. Ahogy haladtam, hogy visszat�rjek a faluban nagy kiab�l�sra lettem figyelmes. Nem tudtam mi az ez�rt arra vettem az ir�nyt. Mikor oda �rtem azt l�ttam, hogy t�bben k�rbe vesznek egy k�lyk�t �s meg akarj�k verni. El�gg� a falu sz�l�n voltunk, ez�rt rajtunk k�v�l senki nem volt itt. Szeg�ny gyerek m�r biztos kapott egy p�rat, mert alig �llt a l�b�n. Att�l hogy t�vols�got tartottam az emberekkel soha nem hagytam, hogy b�ntsanak egy gyereket. Oda rohantam �s beugrottam a k�rbe pont a fi� el�, hogy megv�djem.

-          Te meg ki a franc vagy? �j, f�lre, ez a sz�rny meg�rdemli a hal�lt. – kiab�ltak sorra az emberek. Mikor a fi�ra n�ztem tudtam ki �, �s mi�rt akarj�k b�ntani.

-          �s ha nem? M�g is mi jogon akartok meg�lni egy gyereket? – k�rdeztem, t�l�k �rzelem mentesen. Hangom rideg volt. �s hirtelen jeges sz�l t�madt k�r�l�tt�nk.

-          Akkor veled is v�gz�nk. – mondt�k, de nem voltak shinobik. �tlagemberek voltak �s f�ltek t�lem is. Mert nem tudt�k ki is vagyok. �k nem voltak ott a h�bor�ban. Az ellens�geink, magas v�rd�jat t�ztek ki a fejemre, mert f�ltek t�lem. Csak egy f�lmosolyra h�ztam a sz�m �s szemeim hirtelen v�r�sre v�ltottak, �s feler�s�d�tt a sz�l.

-          Lehet pr�b�lkozni. De nem �rdemes velem kezdenetek. – mondtam ugyanolyan fagyosan. Szemeim v�r�sek lettek �s szinte izzottak. Mind megrettentek a pillant�somt�l. Az egyik egy k�vet haj�tott fel�m. El tal�lta a bal szem�ld�k�m sark�t, de �n meg se rezzentem. �reztem, hogy a v�r lecsorog arcomon. – Csak ennyire vagytok k�pesek? Ez minden? Egy k�ly�kkel szemben b�trak vagytok, de egy ninj�val szemben m�r csak k�veket mertek hajig�lni? – k�rdeztem t�l�k. Nagy volt a sz�juk, de majd maguk al� csin�ltak. egyik ujjammal let�r�ltem egy kis v�rt arcomr�l majd k�zjelek ut�n, a f�ldre csaptam. – Id�z�s! Fekete tigris jelenj meg! – ki�ltottam, mire egy �ri�si fekete tigris megjelent �n pedig a h�t�n �lltam m�g�ttem a fi�val.

-          Fut�s ez az �rny�k mester! Ha maradunk mindjajunkat meg�l. – kezdtek sip�tozni majd elpucoltak. Megragadtam a k�lyk�t �s a f�ldre ugrottam, hogy a tigris elt�nj�n.

-          Ez kir�ly volt. De m�g is ki maga?- k�rdezte a k�ly�k. Er�sen gondolkodott, mert ismer�snek tal�lt, de nem tudta honnan.

-          Gyere, haza viszlek. – mondtam �s t�rdre ereszkedtem, hogy a h�tamra vegyem. Cs�ny�n ell�tt�k a baj�t mire oda �rtem. – M�g is mi�rt akartak b�ntani? – k�rdeztem mintha nem tudn�m mi is �.

-          Nem tudom. Mindenki gy�l�l a faluban, de nem mondja meg senki hogy mi�rt. M�g az ap�m sem pedig � a Hokage. – mondta szomor�an. – De maga m�g mindig nem mondta el hogy kicsoda. – t�rt egy m�sik t�m�ra.

-          Sayuri Kagemare a nevem. – mondtam sim�n.

-          A felszerel�sb�l �t�lve maga elit j�nin de m�g egyszer sem l�ttam k�zt�k. – k�v�ncsiskodott tov�bb.

-          Mert �n �vekig a fronton tart�zkodtam. – v�laszoltam. – �s te kivagy? – csak hogy �n se maradjak ki a k�rdez�sk�d�sb�l.

-          Uzumaki Naruto �s egy nap �n leszek a Hokage. – mondta vid�man �n meg halv�nyan elmosolyodtam. N�h�ny eml�k felr�mlett bennem m�g mikor a sz�leim �ltek.

 

-          Sayuri tudod mit? – hallom Minato hang�t, ahogy az oszt�llyal a Hokage eml�km� el�tt �lltunk, �s hallgattuk a tan�r mondand�j�t. – Egyezz�nk meg valamiben. Ha �n leszek a Hokage te leszel a szem�lyi test�r�m, ha pedig te leszel a falu vez�re, akkor pedig �n fogok vigy�zni r�d. – mondta vid�man vigyorogva.

 

-          �n nem hiszem, hogy bel�lem j� vez�r v�lna, de bel�led biztos j� Hokage lenne. �s akkor mindenk�pp �n leszek, aki vigy�z r�d. Ezt meg�g�rem. – mondtam mosolyogva, �s a sziklafalba v�sett arcokat figyelt�k.

 

Ahogy haladtunk Naruto elmondta hol is lakik ez�rt arra s�t�ltam. Mindenki el�g cs�ny�n n�zett r�m, ami�rt seg�tek rajta, de mikor r�juk pillantottam, egyb�l elfordultak. Volt el�nye, ha a falu legveszedelmesebb ninj�i k�z�tt tartanak sz�mon. Mikor a falu k�zpontj�ba �rt�nk kicsit elbizonytalanodtam. Olyan r�g j�rtam erre, hogy nem tal�ltam a Hokage rezidenci�j�t pedig a nagy iroda mellett kellett, hogy legyen, ha csak az �vek alatt el nem k�lt�ztett�k.

-          Arra kell menni. – mutatta Naruto majd arra indultam. � jobban tudta, mint �n. – Am�gy mit jelent, hogy �rny�kmester? – k�rdezte. Sokan nem voltak tiszt�ban a jelent�s�vel.

-          Azt hogy �n az �rnyakkal harcolok, �s a k�l�nf�le �rny�k l�nyekkel. – mondtam.

-          �gy, mint a Nara kl�n? – lep�d�tt meg.

-          Nem. Hanem �gy! – mondtam �s elkezdt�nk s�llyedni az �rny�kunkban. Szeg�ny fi�, jaj vesz�kelt, de hamar megnyugtattam. Egy s�t�t helyen voltunk, de minthogyha fekete selyem szalagok vettek volna k�r�l minket. – Ezt nevezik �rny�k teleportnak. – mondtam, ahogy a h�z el�tt bukkantunk ki. Szeg�ny �r�k majd sz�vbajt kaptak t�l�nk amin Naru j�t nevetett. Miut�n feljutottunk a l�pcs�n bekopogtam az ajt�n, hogy besz�ljek a Hokag�val �s elmondjam neki mi t�rt�nt. Mikor kiny�lt az ajt� azt hittem lemegyek h�dba. Majdnem elejtettem szeg�ny gyereket is a d�bbenetemt�l.

*

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s