2. fejezet: Betegs�g �s a r�gi sebek

 

M�snap reggel arra �bredtem, hogy Iruka r�m ter�t egy takar�t. Hirtelen kaptam fel a fejem �s k�rbe n�ztem.

- Nyugi csak �n vagyok az, nem kell megijedni. – mosolygott r�m Iruka. – Nagyon ny�zottnak l�tszol. – mondta �s annak is �reztem magam.

- Naru eg�sz �jjel l�zas volt �s nem akart lejjebb menni hi�ba borogattam. – mondtam �s kiny�jt�ztam. – Mennyi az id�? – k�rdeztem hirtelen.

- H�t �ra van. – v�laszolta.

- Ne haragudj, mindj�rt csin�lok reggelit. – mondtam �s m�r mentem is volna de Iruka megfogta a karom.

- Nincs semmi baj. Pihenned k�ne. Ne hajtsd t�l magad, �s ha haza j�ttem majd �n vigy�zok Narutora. – mosolygott r�m.

- De ha nem m�sz be dolgozni bajba ker�lsz. M�r �gy is sok mindent feladt�l miattam. – mondtam szomor�an.

- Ne is mondj ilyeneket. Ha pedig L�n�ra c�lzol, miatta ne f�jjon a fejed. Ha nem volt k�pes elfogadni, hogy a h�gomnak sz�ks�ge van a seg�ts�gemre az-az � baja. – mondta �s meg�lelt. – Most indulnom kell. Ha baj van, h�vj, �s azonnal j�v�k. – mondta �s kiment a szob�b�l. Megm�rtem Naruto l�z�t, �s kicser�ltem a borogat�st, a homlok�n, mert m�g mindig nem akar lejjebb menni a l�za. Narutonak f�ztem h�slevest, �s miut�n siker�lt r�vennem, hogy egyen egy kicsit �jra elaludt. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, �s mikor v�geztem felvettem egy kock�s inget, meg egy farmert. Hajamat �ssze fogtam, �s le�ltem a konyha asztalhoz egy b�gre k�v�, sz�ml�k �s levelek t�rsas�g�ban, hogy tudjak sz�rny�lk�dni a kiad�sainkon. Szinte f�l�r�nk�nt mentem be Narutohoz hogy megn�zzem, j�l van- e, lemente – e m�r a l�za. �pp kij�ttem Naruto szob�j�b�l mikor cs�ngettek. Kicsit meglep�dtem, mert nem v�rtam senkit. Oda mentem az ajt�hoz �s r�snyire nyitottam. Mikor megl�ttam az ajt� el�tt �ll�t, m�g jobban meglep�dtem.

- Kakashi – san? – k�rdeztem. – Mi�rt j�tt? – k�rdeztem �jra �s kicsit kijjebb nyitottam az ajt�t. 

- Szia, csak gondoltam megn�zem, hogy vagy. – vakarta a tark�ly�t mosolyogva.

- K�rem, j�jj�n be. - �lltam arr�bb az ajt�b�l, hogy beengedjem. – K�r k�v�t, vagy esetleg te�t? – k�rdeztem, ahogy az asztalr�l elkezdtem elpakolni a pap�rokat.

- K�sz�n�m nem, de megk�rhetlek arra, hogy tegezz, �s ne mag�zz? – k�rdezte, ahogy le�lt�nk az asztalhoz.

- Rendben. – mondtam, �s kicsit elmosolyodtam. – Sajn�lom a tegnap esti viselked�semet. – mondtam �s az asztallapot fix�roztam.

- Semmi baj, de elmondod mi t�rt�nt? – k�rdezte, �s �szinte k�v�ncsis�got l�ttam a szem�ben. Nagyot s�hajtottam, mert tudtam, hogy magyar�zatot kellene adnom. 

- Nos, lehet, hogy furcs�n fog hatni, de van egy n�gy �ves fiam, �s tegnap reggelre bel�zasodott. Ez�rt viselkedtem olyan furcs�n, mert nagyon agg�dom miatta. – l�ttam a szem�n hogy meglep�d�tt. – M�r, mint Naruto a nevelt fiam. – tettem hozz�, �s megnyugodott. De miel�tt b�rmit is mondhatott volna, meghallottam, hogy Naruto nagyon k�h�g, ez�rt felpattantam �s berohantam a szob�ba. Mikor be�rtem azt l�ttam, hogy Naruto nehezen veszi a leveg�t, �s egyre csak rosszabbodott az �llapota.

_

 

M�r egy �r�ja a k�rh�z v�r�term�ben �ltem. Mellettem volt Kakashi, mert nem volt hajland� magamra hagyni. A fotelban felh�ztam a l�baimat �s a t�rdeimre t�masztottam fejemet. 

- K�sz�n�m. – mondtam halkan a mellettem �l�nek.

- Tess�k? – k�rdezett vissza, mert nem �rtette mire c�lzok.

- Kakashi – san, ha te nem vagy ott nem tudtam volna, hogy mit tegyek. – mondtam, de tov�bbra sem emeltem fel a fejem.

- Nem kell megk�sz�nn�d. Mondtam csak sz�lj, ha seg�ts�g kell. – mondta �s a v�llamra rakta a kez�t. Valahogy most j�l esett az, hogy meg�rintett. Megnyugodtam, �s k�pes voltam tiszt�n gondolkodni.

- Natsuhi. – sz�l�tottak meg mire felkaptam a fejem.

- Shizune, mi van Narutoval? – k�rdeztem �s k�zben elkezdtem az ujjaimat t�rdelni.

- J�l tett�tek, hogy azonnal korh�zba hozt�tok. Narutonak tracheitise van. – mondta Shizune. – De szerencs�re m�g id�ben kezelni tudtuk.

- Az mit jelent? – k�rdeztem, idegesen.

- Bakteri�lis l�gcs�gyullad�s, �s az�rt nem kap ilyenkor leveg�t a beteg, mert, a l�gutak besz�k�lnek. – magyar�zta.

- De… de m�r j�l van? – k�rdeztem agg�dva.

- A gy�gyszerek hatottak, �s most alszik. – v�laszolta a n�.

- Vele maradhatok? – k�rdeztem �s k�ny�rg�en n�ztem r�. Shizune nagyot s�hajtott, majd b�lintott.

- Gondoltam, hogy vele szeretn�l maradni ez�rt, mindent elint�ztem. – mondta �s elindultunk Naruto szob�j�hoz. Mikor oda �rt�nk, �vatosan benyitottam az ajt�n �s ben�ztem. K�t �gy volt bent egym�s mellett. Mindkett� fejt�ml�ja az ablak alatt. Naruto a jobb oldali �gyon fek�dt. T�nyleg olyan nyugodt volt, mint ha aludna, csak hogy egy oxig�n cs� volt az orra alatt, �s inf�zi� volt bevezetve a kis kez�be. – Itt maradhatsz vele �jszak�ra is. De �r�ln�k, ha haza is j�rn�l. Tudom milyen vagy ha Narutor�l van sz�. Ne feledd. Figyelni foglak. – magyar�zta �n meg csak b�lintottam. Le�ltem Naruto �gya mell�, �s figyeltem, ahogy alszik. M�r n�h�ny �r�ja ott �cs�r�gtem, mikor hirtelen egy kezet �reztem a v�llamon �s ijedten n�ztem fel. 

- Kakashi – san? Azt hittem m�r elment. – mondtam �s megd�rzs�ltem az arcomat.

- Nem itt voltam csak nagyon elmer�lt�l a gondolataidban. Te j�l vagy? – k�rdezte, ahogy oda hozott m�g egy sz�ket, �s le�lt mell�m.

- Igen �n j�l vagyok. Shizune biztos k�ld�tt �zenetet a b�ty�mnak. De sajnos hamarosan el kell mennem, dolgozni. – mondtam az �r�mra n�zve. Azt �reztem, hogy Kakashi mag�hoz szor�t, �s a h�tamat simogatja. Elmondhatatlanul j�l esett, a t�r�d�se. ~ Olyan mintha r�gebbr�l, ismern�m, de nem tudom honnan. ~ gondolkodok, majd viszonzom az �lel�s�t. 

- Elvigyelek, a munkahelyedre? Vagy valami m�sban seg�thetek? – k�rdezi t�lem, de tov�bbra sem enged el. 

- K�sz�n�m, de nem. - v�laszolom �s megt�rl�m a szememet…

 

Az �tteremben m�r jav�ban folyt a munka �s szinte alig tudtam figyelni. T�bbsz�r is siket�lt elv�gnom valamelyik ujjam, �s �lland�an inger�lt voltam. Egyszer csak v�gleg elbambultam, �s ahogy megcs�sztam r� �ml�tt a kezemre a forr� olaj, ami kimondhatatlanul f�jt. Nem volt el�g hogy �gy is teli volt a k�zfejem r�gi sebhelyekkel, ami miatt ujjatlan keszty�t hordtam a munk�n k�v�l, de most m�r az alkaromon is sz�p nagy kiterjed�s� �g�snyom volt. Szitkoz�dva mentem ki a konyh�b�l, hogy az �lt�z�ben kicsit leh�tsem a sebet, �s bek�t�zzem mikor Makoto – sannal tal�lkoztam �ssze.

- Nati minden rendben? Rosszul festesz. – fogta meg az arcomat. Mi�ta a v�rszerinti sz�leink, meghaltak a Namikaze valamint az Uchiha csal�d is sokat seg�tett nekem �s a b�ty�mnak. 

- Nem nincs semmi baj. Csak t�rt�nt egy kis baleset. – mondtam utalva a kezemre, de tudtam, hogy �t nem b�rom becsapni. Mintha a lelkem legm�ly�re l�tott volna. 

- Nati, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Mi�ta Minato �s Kushina meghalt nagyon neh�z nektek, f�leg hogy Narut�ra is vigy�znod kell. Ez nagy felel�ss�g egy ilyen fiatal l�nynak, mint te. Mi�rt nem hagyod, hogy seg�ts�nk? – k�rdezte �s �t�lelt. Nem tudtam meg�lljt parancsolni magamnak �s megeredtek a k�nnyeim. V�ll�ra borultam �s keserves zokog�sban t�rtem ki. 

- Makoto – san nem tudom, mit tegyek. Naruto nagyon beteg �s nem tudok mit tenni �rte. – zokogtam � pedig, hogy megnyugtasson simogatta a h�tam. Nem k�rdezett semmit csak bevitt az irod�ba �s le�ltetett a fotelba. Elkezdte ell�tni a karomon l�v� sebet k�zben halkan d�dolgatott. Mikor kicsi voltam, akkor Kushina – san, �s � is mindig �gy nyugtattak meg, ha f�ltem. �s �gy l�tszik m�g mindig m�k�d�tt, mert valamennyire siker�lt lehiggadnom. 

- Tudod nem r�g besz�ltem Jiray�val, �ll�t�lag a Namikaze Corp. nagy bajban van. Egyre jobban sz�tszedik a kesely�k. – mondta �n meg erre nem tudtam mit reag�lni. – Ha �gy megy tov�bb Narutonak semmi nem marad, mire feln�. – tette hozz�.

- Mit tehetn�k Makoto - san? �n nem �rtek a v�llalatok vezet�s�hez. – mondtam �s lehajtottam a fejem.

- Pedig eml�kszem. Miel�tt tan�ri p�ly�ra l�pt�l, Minatot �s Kushin�t k�vetve v�llalatigazgat�st tanult�l. �s j�l is ment. �s ott vagyunk Fugakuval mi is, �s Jiraya is. Mind melletted �llunk, de r�d is sz�ks�g van, mint Naruto gy�mj�ra. Csak te mentheted meg a v�llalatot, �s Narutot. Senki m�s csak te. – mondta �n meg er�sen elgondolkodtam. Ha felhaszn�ln�m a sz�leink �ltal r�nk hagyott �r�ks�g r�m es� r�sz�t, akkor tal�n siker�lne elkezdeni �jj��p�teni a c�get. De a sz�leim, �s Minato – san �s feles�ge is a miatt, a v�llalat miatt halt meg. Gondolkodtam �s nem tudtam mit tegyek. – Nati, nem kell azonnal d�ntened. De gondold �t. Tudod, hogy mi mindig ott vagyunk �s seg�t�nk. – mondta �n meg csak b�lintottam, hogy meg�rtettem.